Egy kedves de határozott partiumi barátom szerint én egy percig se, mert székely vagyok. Ilyenkor mindig jót röhög. Azt hiszem egy kicsit tele van a hócipője a székelykedéssel. Ez mellékvágány, vissza az alapkérdéshez
Nehéz felvetés, de szerencsére már van válasz. Kallós Zoli bácsi: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.” Persze ez tiszta sor, addig leszünk szárazak amíg meg nem ázunk, addig megyünk amíg meg nem érkezünk stb... Ha már angolul fogunk énekelni akkor már nem leszünk magyarok. Ez egyszerű. Egészen sokáig gondoltam hogy ez a kis mondat pusztán egy huncut kis PR frázis, ami a megfelelő helyeken megfelelő szíveket dobogtat meg (hála Istennek ehhez is nagyon értett Zoli bácsi, emlékszem a Felszállott a Páva élő adásában hogyan lobbizott a jelen lévő miniszternél az akkor induló mezőgazdasági iskola támogatásáért, biztos ami biztos). Aztán találkoztam Fluor úr Mizu című művével.
És adva lett a kérdés: erre gondolt Zoli bácsi? Megnéztem a videót, végighallgattam a szöveget és hát magyar. Minden kifejezést értettem, azon a nyelven van amit a családomtól tanultam mint anyanyelv, minden klappol, mégis ahogy elképzelem Zoli bácsit Sajó kutyájával a válaszúti birtokon, komolytalan derültség fog el a lehetőség latolgatására vajon mit szólna ehhez. Magyar-e vagy sem?
Félreértés ne essék nem akarok pálcát törni a Mizu felett, a magyar kultúra részének tekintem, nem vitatom értékét, csak arra szeretném használni, hogy felmerülő tanácstalanságomat (mire gondolt Zoli bácsi egész pontosan?) szemléltessem (egyébként is szenvedélyesen hallgattam 50cent-et és Yung Buck-ot fiatal koromban, nem a disztancia megvető fölényéből írok). Sokáig töprengtem amíg találtam egy olyan fogalmat amivel a szöveg „magyarságát” Zoli bácsii értelemben meg lehetne ragadni. Egyébként nagyon szívesen veszem, ha ebben a tekintetben tájékozott szakember felvilágosít. Van-e tudományos szempont?
Szóval szerintem a Kallós értelemben vett „magyar” ének és tánc nem instant fordítható. Mit értek ez alatt? Megint a Mizut alapul véve úgy saccolom – bár ehhez sem értek – hogy idegen nyelvre való fordítása körülbelül egy-két órát venne igénybe egy szakértő tudásával számolva és egy olyan szöveget eredményezne melyet mindenki egyből értene. De főleg a dánok: „megtalálsz a klubban [...] szia mizu? [...] álljunk össze, mint két kicsi legó”. A mondani valót nem kell senkinek magyarázni, mert érthető angolul, kínaiul, dánul. Talán ez a modern zeneipar kvantitatív sikerének egyik oka: könnyen érthető. Viszont próbáljuk lefordítani a következőt:
„Októbernek, októbernek elsején,
Nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején.
Elbúcsúzom a madártól, s az ágtól,
Azután a csíkkarcfalvi lányoktól.”
Mi történik Október elsején, miért nem süt a nap? Miért búcsúzom? Vagy mi köze Sztálin Jóskának a Székvárosi babám vásár fiához? Aki hisz az emberi igazságosság földi megvalósulásában azt arra kérem, hogy erre a linkre kétszer azaz 2x kattintson, hadd tudja meg a Google mit ér a széki zene (a 7215 megtekintésnél többet). „Jól lakott mint Jenőfalvi ember a Szenttamási feleségével”. Miért?
Ezen – egyébként külön-külön is érdekes – kérdések megválaszolására is figyelmet kell fordítani hogy érthessük a szöveget, hát még ha egy teljes tánc- vagy zenei anyagáról beszélünk. Meg kell vizsgálni a táncos és zenész viszonyát, szokásvilágot, viseletet, kézművességet stb. Egy gyönyörködtettő tánc vagy zene ezen tudás összességének elsajátítását és a mozdulatok könnyeddé gyakorlását feltételezi. Tehát a magyar ének és tánc nem pusztán egy jelrendszer ismeretét és gyakorlatát jelenti, hanem történelmi és antropológiai kalandozást és empatikus érdeklődést a 20. századi parasztság megmaradt részei iránt. A ránk maradt motívumvilág nem egy ésszel megfogható, felbecsülhető kincs, hanem egy emberi szabadságtól és kreativitástól áthatott kultúra-lenyomat. Magyarnak lenni a munkát is jelenti, amivel a letűnt kapcsolat- és összefüggésrendszert megismerem és szűntelen kutatom. És valóban így is folytatta híressé vált kijelentését Zoli bácsi: „Ez a kultúra őrzött meg minket ezer éven át Európában […]”.
Következmények:
- A magyarrá levés nem csak, vagy nem föltétlenűl születési kondíció, hanem főként munka és odafigyelés. Felmerülhetnének itt további kérdések, de ezeket egy későbbi bejegyzésben próbálom majd körüljárni. #EötvösJózsef #BibóIstván #kortársak
- Nincs óriási különbség Kallós értelemben vett magyar és román közt. Nézzük meg egy-egy mezőségi román és magyar bácsi táncát. Egy tőről fakadnak. Mindketten egyazon kultúra részei, még énekeik dallamai is megegyezhetnek. Vagy Hideg Anna néni jó példa, aki a román szövegeket is kitűnően ismeri. Erre néhányan azt mondják, hogy egyik nemzetiség a másiktól lopta a táncot és zenét. Na és? A másik meg a reneszánsz vagy barokk nemességtől lopta és mégsem (ezért) fuldokolnak dühtől a kék vérű leszármazottak. Továbbá a jelenkori magyar és román is inkább hasonlít a másikra mint sem. Mindkettő munkát és odafigyelést jelent múltra, az akkori interetnikus viszonyokra, a francia forradalom által okozott káoszra és félreértésekre.
- Esterházy egészen magyar író :)
Zárszó:
Erdélyben és máshol sem ellentéte a román lét a magyarnak. Csak végezzük el a személyes kutakodást, ami a kultúra feltétele hogy láthassuk a különböző nemzetiségeknek nem egymásban kell létezésük veszélyeit keresni, hanem a kultúra hiányában, ahol minden kvantifikálható, átváltható, felcserélhető, keverhető. Némelyek nem hisznek a gondolatvezetésben, amíg nem tudják kitől származik az, nekik beismerem Joseph Aloisius Ratzingertől, a későbbi XVI. Benedektől.
